Na jó, kicsit hatásvadász a cím, beismerem. Nyilván a konkrét bejegyzést megírni nem tartott tovább néhány óránál, de rászánni magam, bizony évekbe telt. Először körülbelül 5 éve, amikor Norvégiába költöztem, merült fel bennem a gondolat, hogy blogot kéne írni. Aztán valahogy sose álltam neki, de a gondolat nem hagyott nyugodni.

Na de miért is akarok én blogot írni?

1. Rendszerezni a  saját gondolataimat

Sok mindent olvasok, sok minden érdekel, sok féle emberrel találkozom, de mivel az információ többnyire csak befelé áramlik, így kezd a káosz eluralkodni odabenn. Az írástól azt várom, hogy kicsit letisztul, kikristályosodik az gondolat halmaz, ami a fejemben kavarog és több hely lesz friss gondolatoknak.  

2. Dokumentálni, hogy épp mi foglalkoztat, mit gondolok a világról

Most is mókás visszaolvasni kamaszkori irományokat, biztos évek múlva is vicces lesz olvasni, hogy hogy láttam a világot a harmincas éveim elején és azt is, hogy mi változott.

3. Szinten tartani a magyar tudásom

Ez furán hangzik, tudom, de manapság magyarul beszélek a legkevesebbet, sokszor azon kapom magam, hogy angolul is gondolkodom. Bizony időnként észreveszem, hogy magyartalanul fejezem ki magam, vagy nem jutnak eszembe szavak. Szóval rám fér a karbantartás,ha nem akarom törni a magyar 😉  

+1 Párbeszédet indítani

Ha valaki érdekesnek esetleg inspirálónak találja, amit írok, az a hab a tortán és nagyon fogok neki örülni. Ha esetleg még párbeszéd is kialakul valamilyen formában – azaz reagáltok, kérdeztek, vagy éppen megkérdőjeleztek –  az pedig az eper a hab tetején (vagy hogy lehet még az élvezeteket fokozni?? 🙂

Miről akarok írni?

Röviden tömören, mindenről, ami érdekel. Bővebben:

• Az élet kis és nagy dolgai (itt be is fejezhetném a listát, ebbe minden belefér 🙂 )
• Személyes fejlődés (mert úgy tűnik függő lettem, ez van)
• La dolce vita (Mitől édes az élet? És mi kell, hozzá, hogy merjük is élvezni is, hogy édes?)  
• Skandinávia (mivel itt élek már 5 éve)
• Portugália (mert örök szerelem, minden értelemben 😉 )
• Ami még később megihlet 😉

Ki vagyok én, hogy blogot írjak?

A kérdés, ami sokszor sokféle formában merült fel bennem (csak el kellett magam szórakoztatni valamivel az alatt az 5 év alatt is :P)  és végül megszületett a nagy felismerés: Senki. Aztán a még nagyobb felismerés: Nem is kell valakinek lennem. Azt csinálok, amit akarok és nem kell senkitől felhatalmazást kérnem. Tudom, hatalmas felismerés, simán megérte az 5 évet! 😀

De bármennyire is banálisan hangzik, azt látom, hogy ez a kérdés mindenkiben felmerül, aki bármi újba próbál belekezdeni. “Ki vagyok én, hogy ezt megtegyem? Biztos van nálam valaki ügyesebb/szebb/okosabb/karcsúbb/szőkébb/barnább/magasabb/fiatalabb/idősebb/tapasztaltabb/stb, aki sokkal alkalmasabb arra, hogy ezt megtegye.”

2 választ találtam erre:

1. Nincs. A te sajátos világnézeted, inspirációd csak a tiéd, te tudod a legjobban megvalósítani
2. Tök mindegy. A magad szórakoztatására csinálod.

Az, amit a saját szórakozásomra csinálok (legyen az bármi), csak azon a rostán kell átmenjen, hogy nekem tetszik-e és örömömet lelem-e benne. Ha ezen a rostán átmegy, akkor már betöltötte a szerepét, ha ezen felül még valaki másnak is örömet okoz vagy hasznára válik, az csak hab a tortán. (Lásd fenn)

Állítólag a legjobb módja ezen lehúzó gondolatok elhallgattatásának, ha egyszerűen elkezdjük csinálni, amit akarunk. Szóval most nagy levegőt veszek és megnyomom a “publish” gombot. Meglátjuk, összeomlik-e a világ tőle 😛   

Ti mibe akartok már régóta belevágni?